Kedves Berni, N.Irén és G. !
Naggggyon, de tényleg nagyon jól esett, hogy egyhetes elmaradásomra egyrészt felfigyeltetek, másrészt hiányomat kommentben szóvá-tettétek. KÖSZÖNÖM!
A képen a hozzám került zsákok első adagja látszik. Az úgy volt, hogy az elmúlt hét elején két napig vidéken voltam, egy nagy családi ház "felszámolási akciójában" vettem igencsak aktívan részt - aztán a hazahozott 3 autónyi "valakinek-kell" anyagokat válogattam, majd hívtam azokat, akikről gondoltam, hasznát veszik ezeknek a dolgoknak, majd a maradékot bezsákoltam és elvittem egy alapítványhoz, a semmiresejó rongyokat meg elvittem az autószertelőmhöz, géprongynak. Mert SEMMIT NEM DOBUNK KI - amit valaki még használni tud.
Nos, én több évtizede "ruházok" (foglalkozom a használt ruhák begyűjtésével és tovább-adásával), de ekkora mennyiség egyszerre még sosem volt nálam... Aztán amikor végeztem - azért gondolható - alapos takarítás következett - és ma volt az első viszonylag nyugodt napom, bár ma (szombat lévén) a délelőttöm kötelezően foglalt egy családtag rendszeres látogatása okán.
Szóval sok volt. Öreg vagyok és érzem, egyre nehezebben bírom a megszokott, néha csak magam diktálta iramot. Igen, jutott eszembe nem is egyszer: lassítani kellene - na de az meg nem én vagyok...és nem tudok halogatni, "majdholnapmegcsinálom"-ozni... MOST, MOST, MÉG MA...
Nos, lehet, hogy ezen az "életstílusomon" hovatovább lassan változtatnom kell, mert hát az idő, az kérem elszaladt fölöttem....naponta érzem...De amíg bírom, csinálom, legfeljebb tényleg lassítok majd egy kicsit...
Még egyszer szívből köszönöm az engem "hiányoló" kommenteket !!!